A hűtlen

Ment a hűtlen nehéz fejjel

Visszamenne, de ő már nem kell

Érzi hálátlan lett sorsa

Keserű könnye arcát mossa



Arra gondolt, őt ki szerette

Ha szerette, el miért engedte?

Vissza nem jön többé soha

Bárcsak békén hagyták volna



Minden hajnal övé marad

Látja szállni a madarakat

Hosszú-hosszú ideje vár

Nem számolja a napokat már

Amíg él, el nem felejti

Hogy a múltat ki nem tépheti

Szívéből



Megállt egyszer, visszanézett

Nézte-nézte a messzeséget

Sárga lámpák jelzik útját

Otthon hagyta minden múltját



Ment a hűtlen nehéz fejjel

Tudja jól, hogy ő már nem kell

Ég veletek, mást nem mondott

Szeme túlragyogott minden csillagot



Minden hajnal övé marad

Látja szállni a madarakat

Hosszú-hosszú ideje vár

Nem számolja a napokat már

Amíg él, el nem felejti

Hogy a múltat ki nem tépheti

Szívéből